Ma magyar vagy, holnap senki,
Múltban élve könnyű lenni,
Hol a nép, s az összetartás,
Emberséged hol van, pajtás?
Ma magyar vagy, holnap néma,
Szádra két kéz tapad még ma,
Hangod folytja düh és bánat,
Szavad fogoly, neved gyáva!
Ma magyar vagy, holnap béna,
Tétlen tested lusta séma!
Nem mozog már kezed, lábad,
s nem véded meg kis hazádat!
Ma magyar vagy, holnap mi lesz?
Rendet benned ugyan ki tesz?
Ha elhagyod magyarságod,
Szíved többé nem találod!
Romokon tán virág nyílik, de reményt mi most hol kapunk?
Hisz most mi csak hős szavakkal egymásról vagdalkozunk!
Hogyha más lesz majd az érzés, s lesz szívünkben szeretet.
A mi hazánk tán akkor jobb lesz, s leszünk mi is emberek!