2010. 02. 21.
Búcsú a szerelemtől
Szó, gondolat, érzés nem mutatja;
Fájdalom, bú, öröm át nem hatja;
Ami neked soha semmit se jelent,
Csak nekem a múltat, jövőt, s jelent.
Hiányodnak rémült foglya lettem én,
Bilincsbe zárt lelkem fájó rejtekén.
Őszbe ölt nyaram tavaszt nem várhat,
Havat hint bennem telével a bánat.
Bús bíbor hajnal rám már nem köszönt,
Végtelen csönd vár és magányba dönt.
Veled együtt ugyan a szívem elveszett,
De érzem nélküled minden szebb lehet!
Fájdalom, bú, öröm át nem hatja;
Ami neked soha semmit se jelent,
Csak nekem a múltat, jövőt, s jelent.
Hiányodnak rémült foglya lettem én,
Bilincsbe zárt lelkem fájó rejtekén.
Őszbe ölt nyaram tavaszt nem várhat,
Havat hint bennem telével a bánat.
Bús bíbor hajnal rám már nem köszönt,
Végtelen csönd vár és magányba dönt.
Veled együtt ugyan a szívem elveszett,
De érzem nélküled minden szebb lehet!
