Most, elcsókolt csókok nélkül szomjazok,
vágyak tiszta lángjában már lángolok...
Te vagy az ki fájón lüktet szíven táján,
lelkemben is elmélyülhet mindent látván!
Nyújtom hozzád lázasan a két kezem,
nem lát mást már rajtad kívül két szemem.
Ölelésed lenne párnám, s paplanom;
hangod hallván boldogságról álmodom.
Új érzések elemésztő tüze ég,
főnixként én Veled újjá születnék!
Lángjaimban egymagam csak elveszem,
égj hát velem, kérve kérlek Kedvesem!