2010. 02. 21.
Egyedül
Bús kedélyem tehetetlen rezdül,
A magány újra itt feszít, belül.
Torz képek víg táncának tüzében...
Elveszek én... magányom dühében.
Kopott varázslat, színtelen élet,
Múló érzések, s egy könnycsepp éget...
Lassan kicsordul, végül lecseppen,
Elhagyja barna barlangját csendben.
Arc és könny fájdalomban egyesül,
Míg a szív a bánatban kimerül.
A szerelem ára nagy, kiderül.
S vágyad az, hogy ne maradj egyedül!
A magány újra itt feszít, belül.
Torz képek víg táncának tüzében...
Elveszek én... magányom dühében.
Kopott varázslat, színtelen élet,
Múló érzések, s egy könnycsepp éget...
Lassan kicsordul, végül lecseppen,
Elhagyja barna barlangját csendben.
Arc és könny fájdalomban egyesül,
Míg a szív a bánatban kimerül.
A szerelem ára nagy, kiderül.
S vágyad az, hogy ne maradj egyedül!
