A jóságos arcra gondok nyomnak barázdát,
s mégis nagy örömmel látja el kis családját.
Szerető szíve szüntelen hittel, hévvel dobog,
benne sok akarat, s tetterő miattunk lobog!

Látom fáradtságát, s a fájdalmat szemében,
mikor gyermek módra önzőn meg nem értem!
Tudom, ő mégis megbocsát, s nagyon szeret,
hisz tőle kaptam mindenem, s egy egész életet!

Kérem a jó Istent, s az összes áldott szentet,
adjon neki hitet, erőt, türelmet, s jókedvet!
Tudja, még ha tettünk nem mindig mutatja,
ő a mi szemünkben a világ legjobb apja!