2010. 02. 21.
Múzsámnak
Pirulok, mert szívem oly hevesen dobog,
szememben tűz ég, lelkemben vágy lobog.
Ajkam ajkadon megpihen, s táncba kezd,
kéjesen kar karon, éjjelünk vad álmot esd.
Szép szemed smaragd fényt tündököl felém,
két kezed kutatón körbefon, s lesz enyém.
Illatod körülvesz, s érzem a lüktető ereken,
itt vagy, velem vagy, újra, s ez a szerelem.
Arcod még rejtelem, s olykor furcsán távoli,
mosolyod sejtelem, s lényed úgy mámorít.
Fekete hajadba temetem arcom édes pírját,
s benned feledem életem összes fájó kínját.
Ki tudja, szívem mennyi dobbanása lesz tiéd,
ki tudja, hányszor vágyom ölelő karodba még,
ki tudja, hogy mit hoz kettőnk számára az ég?
De én tudom, hogy belőled nekem sose lesz elég!
szememben tűz ég, lelkemben vágy lobog.
Ajkam ajkadon megpihen, s táncba kezd,
kéjesen kar karon, éjjelünk vad álmot esd.
Szép szemed smaragd fényt tündököl felém,
két kezed kutatón körbefon, s lesz enyém.
Illatod körülvesz, s érzem a lüktető ereken,
itt vagy, velem vagy, újra, s ez a szerelem.
Arcod még rejtelem, s olykor furcsán távoli,
mosolyod sejtelem, s lényed úgy mámorít.
Fekete hajadba temetem arcom édes pírját,
s benned feledem életem összes fájó kínját.
Ki tudja, szívem mennyi dobbanása lesz tiéd,
ki tudja, hányszor vágyom ölelő karodba még,
ki tudja, hogy mit hoz kettőnk számára az ég?
De én tudom, hogy belőled nekem sose lesz elég!
