2010. 02. 21.
Vers szerelmeseknek
Karjaidban álmok várnak,
karjaimba téged zárlak.
Szemed tiszta tükrében én,
elveszek, mint a kósza fény.
Csókba forr a lehelet,
csak fogom a kezedet,
s nem engedem el soha,
te vagy a lelkem otthona.
Érzésekből szavak így születnek,
áldozva oltárán az örök szerelemnek,
melyet ésszel érteni nem lehet,
csak az tudja ezt, ki igazán szeret...
karjaimba téged zárlak.
Szemed tiszta tükrében én,
elveszek, mint a kósza fény.
Csókba forr a lehelet,
csak fogom a kezedet,
s nem engedem el soha,
te vagy a lelkem otthona.
Érzésekből szavak így születnek,
áldozva oltárán az örök szerelemnek,
melyet ésszel érteni nem lehet,
csak az tudja ezt, ki igazán szeret...
