Karodban az élet álom,

nélküled én éjjel fázom,

űrt érzek, ha nem vagy velem

drága kincsem, egyetlenem!

Szeretlek, ha ébresztőt fúj a nap,

ha köröttünk minden jégbe fagy...

Szeretlek, amíg élet az élet,

szeretlek szívből, örökké, Téged!

Mert veled vagyok csak igazán egész,

veled vagyok a boldogságra kész,

veled képzelek egy szebb, s jobb életet,

mert Te vagy, kiért szeretni, s élni érdemes!