2010. 03. 03.
Máté József
Marasztaló két karodban hallgatom a csendet,
Átölelve tartasz, s bennem teremtesz rendet,
Tán évekig vártalak, végül elhittem: létezel!
Évek teltek el, lám itt vagy, végre megérkezel!
Jó most két karodba lenni kincsem, jó nagyon...
Óhaj-sóhaj elszállt, hisz téged ölelhet karom!
Zöldel lassan kint a táj, s bennem a szerelem
Szökken szárba, ha drága lelked itt van velem!
Első gondolat lettél, s utolsó bennem élő szív,
Felejthetetlen, örök szerelem, mi még élek...hív!
Átölelve tartasz, s bennem teremtesz rendet,
Tán évekig vártalak, végül elhittem: létezel!
Évek teltek el, lám itt vagy, végre megérkezel!
Jó most két karodba lenni kincsem, jó nagyon...
Óhaj-sóhaj elszállt, hisz téged ölelhet karom!
Zöldel lassan kint a táj, s bennem a szerelem
Szökken szárba, ha drága lelked itt van velem!
Első gondolat lettél, s utolsó bennem élő szív,
Felejthetetlen, örök szerelem, mi még élek...hív!
