2010. 03. 13.
A magyarok Istenéhez
Ments meg minket ó te nagy égi Isten,
mentsd meg nemzetünk létét itt lenn,
imánk száll hozzád gyakran, epedve,
vess egy pillantást gyarló gyermekedre!
Nézz le és lásd , miben él a magyar!
Szétzilált országban létezni nem akar.
De mit tehet, ha ma a gonosz nevet,
s dögevőként tépi szét a honi tetemet?
Megfakult már a régmúlt dicsőség,
s az összetartás ma már nem erősség,
de míg a kérlelő kezeket emeljük feléd,
Istenem ne hagyd, hogy pusztuljon e nép!
Megálltuk helyünket század-terhek alatt,
balsorsunk is kímélet nélkül, mindig akadt,
de esti órákon imára kulcsolódik a kéz,
s tekintetünk hozzád, a magasba néz...
s kérünk, ments meg nagy égi Isten,
mentsd meg nemzetünk létét itt lenn,
imánk száll hozzád gyakran, epedve,
nézz le, ó nézz rá, gyarló gyermekedre!
mentsd meg nemzetünk létét itt lenn,
imánk száll hozzád gyakran, epedve,
vess egy pillantást gyarló gyermekedre!
Nézz le és lásd , miben él a magyar!
Szétzilált országban létezni nem akar.
De mit tehet, ha ma a gonosz nevet,
s dögevőként tépi szét a honi tetemet?
Megfakult már a régmúlt dicsőség,
s az összetartás ma már nem erősség,
de míg a kérlelő kezeket emeljük feléd,
Istenem ne hagyd, hogy pusztuljon e nép!
Megálltuk helyünket század-terhek alatt,
balsorsunk is kímélet nélkül, mindig akadt,
de esti órákon imára kulcsolódik a kéz,
s tekintetünk hozzád, a magasba néz...
s kérünk, ments meg nagy égi Isten,
mentsd meg nemzetünk létét itt lenn,
imánk száll hozzád gyakran, epedve,
nézz le, ó nézz rá, gyarló gyermekedre!
