2010. 03. 24.
Édesanyám
Istennője ő egy istentelen kornak,
teremtett engem hamunak, s pornak,
szívet adott, lélekdobbanást,
életet, s lehelet forró parázst.
Harag ő, dühös méla szikra,
tollam hegyén a kékes tinta,
ő a szeretet fényes udvara,
bennem a szív zengő kara.
Kritikus ő, de mégis kritikátlan,
hiszek, bízok én minden szavában,
mert ő adta azt, mi ma lehetek,
általa enyémek a végtelenek!
Ő a múltam összes vidám képe,
jelenemben a szeretet jelképe,
jövőmnek hasznos-hasztalan emléke,
szívemben az érzések összes éke.
Ő az anya, ki két karjában ringatott,
aki értem annyiszor aggódva sírhatott.
Lázamat hűvös tenyere oltotta,
életemet ő volt, ki tovagondolta!
Vagyok, mint dacos gyereke,
olykor csak makacs ellenfele.
Küzdünk az elmúltak igazáért,
s álma, hogy felnőjek majd azért,
hogy példáját másként, de kövessem,
s életem életeket értékkel teremtsen.
Felelősen legyek én is majd az a...
aki ő az én szívemben: Édesanya!
teremtett engem hamunak, s pornak,
szívet adott, lélekdobbanást,
életet, s lehelet forró parázst.
Harag ő, dühös méla szikra,
tollam hegyén a kékes tinta,
ő a szeretet fényes udvara,
bennem a szív zengő kara.
Kritikus ő, de mégis kritikátlan,
hiszek, bízok én minden szavában,
mert ő adta azt, mi ma lehetek,
általa enyémek a végtelenek!
Ő a múltam összes vidám képe,
jelenemben a szeretet jelképe,
jövőmnek hasznos-hasztalan emléke,
szívemben az érzések összes éke.
Ő az anya, ki két karjában ringatott,
aki értem annyiszor aggódva sírhatott.
Lázamat hűvös tenyere oltotta,
életemet ő volt, ki tovagondolta!
Vagyok, mint dacos gyereke,
olykor csak makacs ellenfele.
Küzdünk az elmúltak igazáért,
s álma, hogy felnőjek majd azért,
hogy példáját másként, de kövessem,
s életem életeket értékkel teremtsen.
Felelősen legyek én is majd az a...
aki ő az én szívemben: Édesanya!
