Nyisd ki szemed, lásd mi van ma,
gonoszság, s bűn hosszú áradatba,
nevetve ver kit tán nevelni kéne,
szerinted mi ennek a józan miértje?!
Csók helyett ütés csattan az arcra.
Feleség helyett jobb az útszéli szajha?
Értéked csak pénzben kifejezhető?
Mások feje fölé meg nem kerül tető!
Világos már ugyan, nem divat a szeretet,
s a valóság helyett lenyelünk sok szemetet,
kínunkra a mentség az örök depresszió,
pedig csak ez is egy nyamvadt perverzió!
Kereshetsz kifogást egyet és százat,
tépheti ígéret mindig a szádat,
de jobb ember mégis csak akkor leszel,
ha másokért tán néha jót is teszel!
Nyisd ki a szemed, lásd mi vár még,
legyél hát ember, s ne csak egy árnyék!