A hit csitul, de az elme lángol,
esztelen haraggal jövőt vádol.
Hogy miért most, miért velem,
miért nincs itt lenn kegyelem?

Betegség, bűnök vetett ágyban,
elemésztő tüzek kóros lázban,
szeretet, hit helyett érdek élet.
Remény nélkül nyeljük a mérget.

Sokszor a vak gyűlölet virul,
s az ember az erkölcsön pirul,
nem azon, mit a mocsok teremt!
A szeretet ma semmit se jelent?

Mikor az idős csak nyűg a háznak,
s mindegy kik, de mégis fáznak,
pénztelen éhség osztályrészük,
s hiába telt munkában évük!

Szemünk előtt büntetlen lopnak,
életet, pénzt! S hódol hatalomnak,
az összes kinek ma még szava van,
bár lenne mind inkább hangtalan!

Botrány az mi tiéd, s mi enyém,
rossz nap alatt ma is kemény
a megélhetés! Talpra hogy állj?
Hisz nincs szavad a hatalom jogán!