Elzárjuk magunktól egymást,
egyedül alkotunk egyházt,
testünk felett viselt életet,
gondot, problémát, reményeket,
regélünk múltnyi szép emléket,
közben a víg nap még ránk nézett

...egy keveset...

adj magadból boldogan másnak,
kérj életet a haldokló világnak,
reméld, hogy reményed késztető,
s szeretni szeretve éltető,
így magad sem leszel igazán,
s ismeretlen lesz a szó: magány!