Kisimult gondolataim felett,
már nem érzem a kopott eget,
ma minden tiszta és egyszerű,
s a holnapokban sok a derű.

Nem kínoz már néma magány,
s lehetek én a nagy vagány,
aki megmondja, ha jó az élet,
s azt is, hogyha vágya éget.

Ma már merek álmot szőni,
gondolatban nem rejtőzni,
élni, ahogy éppen mások,
nincsenek nagy lázongások.

Hitem erős, ez visz célba,
s ha testem fáradt néha,
akkor is csak tovább megyek,
élem, s érzem az életet.