Lélegzetnyi leheletben
lebeg lelked fejed felett,
nézi mit hoz majd a reggel,
elhagyva földi testedet.

Elhagy fájó kínt, s üdvöt,
az élet álomért üvölt.
S magába rejtve így üzen
titkot, a titkos vágyüzem.

Tündért játszó, táncot lejtő,
rémet, szépet el nem rejtő,
múltat, jelent nem felejtő,
jövődet is nagyban sejtő...

Tudat alatt hozza elő,
minek vágya szívedbe nő,
miket remélsz, mitől rettegsz,
mi az, amit nem felejtesz!

Álom, álom, édes álom,
mondd el azt, hogy mire vágyom,
mondd el, miért lettem élet,
mért nem csak egy kóbor lélek?