Csendesen hiszek én Isten szép szavának,
Otthona testem egy életnyi varázsnak,
De tudom, a szeretet ma csak csodabogár,s
Annyi vágyat fed el vakon az irigy homály.
Boldogságban élni nagyon sokan szeretnénk,s
Olthatatlan vágyunk, ne legyen csak árnyék,
Gondolatba megálljon, s igaz tetté váljék.
Álmokból szép valóság szülessen a jóért,
Reményért, holnapért, nem kérve több hóhért!

Vigyázz, ha szeretsz, csodálkoznak rajtad, lehet,
Azt mondják, bolond vagy, mert a lelked nevet, s
Gyanús az, ki víg szívvel ad magából értéket,
Ott hol pénz és hatalom ural minden mértéket!
Kicsinyek vagyunk mi az élet hatalmas színpadán...

Élni, szeretni akarunk, de magunk szülünk magányt,
Nem tévedés ez, se látomás, csak elporladt parázs...

Ismerős és ismeretlen, bármi lehet szeretetben,
S ha neked nem elég ez, nem lennék a helyedben!