Lásd meg a fájdalmat mások szemében,
lásd, hogy mit érez, akkor tán megérted!
Nézd, hogy örül, s ne csak irigykedve,
adj érzést, s legyen ez neked is kedves!

Mikor élet kél mindenki boldog, örül,
mikor felnőttél az élet képen törül,
mikor magad vagy, fáj mindig a létezés,
mikor mindent megkapsz, az gyakran kevés!

Hogyan, hol, mit, mikor, miért, s kiért?
A labirintusból egyszer mindenki kiér...
de nem mindegy mi áron, s milyen úton,
mert hiába van az összes korsó kúton,

ha nem tanulja meg azt a saját kárán,
hogy mit is kaphat majd tanulópénz árán,
ha érzések helyett a vagyon a nagyobb,
s a belbecs helyett a külcsín ragyog!

Lásd hát a boldog fényt a reggelekben,
lásd és érezd, milyen élni szeretetben,
tanuld: minden mulandó, semmi se örök,
s a másvilágon nincsenek felsőbb körök!