Ragyog szeme. Megigézett,
s erre nincs szó, se idézet,
hogy elmondjam: Ő az élet!

Ajka szögletén víg mosoly,
a világ így nem oly komor,
nevetéssel megorvosol.

Hangja selymén nyugtot lelek,
dallamában én elveszek,
szívem szóba beleremeg.

Gyors járása, lassú lépte,
hozzám mindig szívvel térve
jön Ő nap-nap, míg csak élek.

Lágyan simít a tenyere,
magához von, nem enged el,
tart magában szerelemmel.

Kezünk visel ékes jelet,
zálogát, mit lelkünk repes:
hit, remény, igaz szeretet.