Torzult arcokon
harag, magány, borzalom
virága a lomb.

Igazság szele
tarolva töri szerte
élt elemekre,

holt darabokra.
Remény kél elhagyottan
élő halottban,

világtól félve...
koldus, bús tenyerébe
pénzét remélve,

de tán nem minden
arany, ami fényes ige
hirdető hite!

Az életben a
legnagyobb tetteket a
szeretet hozza,

s a fájdalmakat
pedig annak hiánya
folyton okozza.

Így hát szeress,
míg csak szívednek lehet,
míg el nem enged

végső, s utolsó
éltetőd, a lehelet;
s érezd: szeretlek!