2010. 08. 08.
Bárányfelhős alkonyat
Bíborszín subáját magához szorítja,
Áttetsző fényeit rózsákkal borítja,
Rejti végleteit kabátja zsebébe,
Álmosan pislákol le a földi létre.
Nyájasan simogatja meg a világot,
Felhőire arany nyugalmat bocsátott.
Ellibben, hisz várja máshol az ébredő,
Lázas mosolyával lelkeket éltet ő!
Habos fellegfátylát néha el-elhagyja,
Őrzi magát mindig nekünk egy új napra!
Áttetsző fényeit rózsákkal borítja,
Rejti végleteit kabátja zsebébe,
Álmosan pislákol le a földi létre.
Nyájasan simogatja meg a világot,
Felhőire arany nyugalmat bocsátott.
Ellibben, hisz várja máshol az ébredő,
Lázas mosolyával lelkeket éltet ő!
Habos fellegfátylát néha el-elhagyja,
Őrzi magát mindig nekünk egy új napra!
