A könny peregő
szivárványvágy, merengő
keserv kerengő

guruló gyöngye,
hajnali pára, köde
réveteg völgynek.

Beteg imája
haldokló fájdalmában
múló világban.

Öröm, napunkban
hulló remény, kapuja
gyásznak, hamunak,

s mi kiül szemed
szegletén, mikor remeg
fájó szerelem.

Az sír, ki érez,
kinek szíve ha vérez,
mert ez az élet!