Bágyadtan ülök, még fáj,
lobban bennem, ég a láz,
fojt, szivárog, izzad át,
ó most, most a hideg ráz.
Gyenge próbálkozások
hoznak fájós, kis álmot,
múlj kérlek, ne kínozz már,
rám a napsütés künn vár
és a parknak zöld füve,
nem, nem a morcos üveg,
mely a fényt csak megtűri,
a reményt messzi űzi...
Gyógyulni akarj szívben,
lélekben, mert ezt így kell,
s hogy testben erő legyen,
lelkednek kell a kegyelem!

Mondogatom magamnak
és a csoda hatalmas...