Vízbe fojtott zöld ösvények alatt
erekben rohan az édes eső,
mint bánatba fulladt hű szerető,
fekszik lucskosan természetanya.
Színes fűágyán sárgultan hanyag,
s csúszik egyre az emberi lejtőn,
vízbe fojtott zöld ösvények alatt.
Még csókért eped életadó ajka,
harmóniát szomjaz az őserő,
de társa magány, holnap temető,
s lelke hull ezer apró darabra,
vízbe fojtott zöld ösvények alatt!