Tán izmok játéka lehet?
Hogy a kezed meg-megremeg,
lépted lassulva, reszketeg,
gyakran fénytelen szép szemed,
felette dúlt ráncrengeteg...
Hisz rég nem simít édes álom!

Izmok játéka is lehet.
Ajkad szeglete nem nevet
annyit, s a mosoly kevesebb,
görbület rajta lefele
hajlik, utat marva tenger
csepp vér, verejték, sok könnyhajó!

Nem izmok kerengője ez,
ha a napi gond ideget
szül, s fáradt testű intelem
szalad feléd: "Elég, engedj
pihennem!" S ringat álomhajó.

Vigyázz, tested lelked helye,
s nem játszó izmok színtere!
Az esszencia te lehetsz,
beoszthatod a cseppeket.
Töményen az élet halálos!