Zörgő haraszt súlya alatt
bújnak el a napsugarak,
paplan lett a barna levél,
sarat dagaszt, telet remél.

Síró felhők szürkét hánynak,
rozsdát marnak illó tájra.
Sárga bajszát pödri lágyan
Szélapó a fövenyágyban.

Télanyóka dunyhát keres,
ezért a táj néha deres,
de Október unokája
a nagyanyját jól átvágta.

Eldugta a pillepaplant,
ezt kuncogja nagyon halkan.
Hóle mama már ideges,
hogy varázsol őszre telet?

Megérkezett már November,
utána ballag December.
Családi most a perpatvar,
hisz hóra vár künn az avar!

Összeült a kupaktanács,
mindenki ezt-azt magyaráz,
de végül csak annyi marad,
hogy Január hoz nagy havat!