Egy ideje nem írtam Kedvesem.
Papíron folyton a szavakat keresem,
mert a szép szóban az igazság oly kevés,
írva nem olyan a melletted ébredés.

Hogy öntsem mondatba mennyire imádom
mosolyod, mi nekem legszebb a világon?
Hogy fejtsem át rímbe létednek tükreit,
ragyogó pupillád rejt üzeneteit?

Lelem-e ízét a bőrillatú testnek,
mikor fehér vászon van alatta festve?
S a hang... árnyalata se dalol a lapon,
bár Mozart kottákra emelem kalapom!

Dühöd, dicséreted, szerelmes imáid,
izzó érzéseink millió szikráit
gyűjteném mondatba, de ez lehetetlen,
mert két helyen teljes: lelkedben-lelkemben!