2010. 11. 11.
Tán utoljára láttalak, mikor pont vártalak és jöttél, de én tőled voltam üres, gyűlölve rettegtem soká! Féltve irtlak -magamból téged- levetlek, mint a csúfra koptatott kényes ruhát. Elt…
2010. 11. 11.
Egy ideje nem írtam Kedvesem. Papíron folyton a szavakat keresem, mert a szép szóban az igazság oly kevés, írva nem olyan a melletted ébredés. Hogy öntsem mondatba mennyire imádom mosolyod…
2010. 11. 11.
"Az élet törékeny!" Szökevény! Csüngünk rajt`, mint fa a gyökerén. Vágyunk, járunk, végén megállunk, holtként porrá, s hamuvá válunk. Temetőbe szökött az élet, lehajtott fő, rengeteg ima, …
2010. 11. 11.
Zörgő haraszt súlya alatt bújnak el a napsugarak, paplan lett a barna levél, sarat dagaszt, telet remél. Síró felhők szürkét hánynak, rozsdát marnak illó tájra. Sárga bajszát pödri lágya…
2010. 11. 11.
Plazmavető tévécsodád kacsintja rád fénymosolyát, megbabonáz, szedi pénzed, s nézzük, mit tesz ma még érted: Nyugtalan csendélet-élet, léted uralják a gépek, függőség ez, még jutányos, …
2010. 11. 11.
Tán izmok játéka lehet? Hogy a kezed meg-megremeg, lépted lassulva, reszketeg, gyakran fénytelen szép szemed, felette dúlt ráncrengeteg... Hisz rég nem simít édes álom! Izmok játéka is l…
2010. 11. 11.
Kúszik sima bőr alá a pír, mikor kézbe kerül a papír. Tán egy utolsó vallomás? Életben csupán egy állomás? A sorok lassan eggyé válnak, állják sarát a dohogásnak, muszáj-erős, de lélek-g…
2010. 11. 11.
Fagyos-szürke felhők alatt hódfarkakon cseréphadak hallgatják az utca hangját, éjjel csendjét, nappal zaját... Kukorékol hajnaltájban, búcsút int a sötét árnynak, s üdvözli a kelő napot …
2010. 11. 11.
Virág közé hajított ág tartott egykor koronát, múlása puszta sárgaság, tavasza már mostoha vágy, akár a hajló emberlét. Kezdete vidám semmiség, majd az izmos munka járja nem gondolva k…
2010. 11. 11.
Vízbe fojtott zöld ösvények alatt erekben rohan az édes eső, mint bánatba fulladt hű szerető, fekszik lucskosan természetanya. Színes fűágyán sárgultan hanyag, s csúszik egyre az emberi lejt…
2010. 11. 11.
Álmatlan ágyamon az élet fáj nagyon, szomorú szívemben érc-kemény, sötét a bánatom. Magamat ringatom, de fényem messze száll, a Földnek vérében hajszáleres talány. Látom az ég felett bolyong…
2010. 11. 11.
Elfáradtam lelkemnek kősúlya alatt, a cipelésből elég, kell új akarat. Sok volt az ítélet naiv fejem felett, döntöttem, ezután több békát nem nyelek! Mi bánt? Hisz életem tökéletes lehet, …
