2010. 11. 11.
A sziklaszirten még megállt, szíve-lelke a fényre várt, arcán ezüst a holdvilág, kezében ezer holt virág reményt remélt, az életért, de a marokból földet ért! A lágy szél még körüllengte, …
2010. 11. 11.
Bágyadtan ülök, még fáj, lobban bennem, ég a láz, fojt, szivárog, izzad át, ó most, most a hideg ráz. Gyenge próbálkozások hoznak fájós, kis álmot, múlj kérlek, ne kínozz már, rám a naps…
2010. 11. 11.
Zűrös, zajos zendülő, talpunk alatt rezdül ő, élő embertemető. Jó Isten teremtette, embere tönkretette, hisz senki se szerette, használták, mint a rongyot, mit munka után dobott sz…
2010. 11. 11.
Ó ha csókjaink beszélnének, ó ha éneket zenghetnének: lenne lágy ballada oltáron bús komolyzenés hozományom, kemény rock, akár csak az élet, egy kis jazz, mely lüktet s éltet, romantikus, …
2010. 11. 11.
Boltíves fák alatt fütyül a remény, bíbor felhők függönyén hárfa zenél. Bársonnyal fedi érzéki vágyait, billoggal bélyegzi álma fátylait. Bágyadt fény kacsint fekete felhőre, boldogan bújo…
2010. 11. 11.
Tartsd meg mit Istened kezedbe adott, tartsd meg ember a tíz parancsolatot! Nem kér tőled sokat, csak ne ölj, ne lopj, tiszteld nevét, s ne káromold napod, ne engedj kísértő bűnös vágyaknak, …
2010. 11. 11.
Vékonyka szelet tűnő holdvilág kiált: "Csak reggel lenne, s hajnal hozna imát!" A város holt kövén baktat egy diák, Felfalja fáradt, nesztelen árnyvilág, Testét a pőre éj hűvösen rázza, Lust…
2010. 11. 11.
Kincsem, én mindenem neked adom, s leteszem magam melléd a padon, hogy megfogjam drága kezeidet, nézzem csillanó szép szemeidnek rajtam pásztázó tündéri fényét, s tőled örökbe csak egyet kér…
2010. 08. 08.
Vékonyka szelet csak reggel a város, imádkozik fényért, lelke könyörög. Az ébredő lét fájdalmasan álmos, felfalja fáradt testét a lusta köd. Nehézkesen indul útjára a nap, megfáradt leveink hulln…
2010. 08. 08.
A könny peregő szivárványvágy, merengő keserv kerengő guruló gyöngye, hajnali pára, köde réveteg völgynek. Beteg imája haldokló fájdalmában múló világban. Öröm, napunk…
2010. 08. 08.
Emlékszem még aprócska termetére, annyiszor simító dolgos két kezére, varrás felett hajló gyenge derekára, élettől fakuló deres-dús hajára. Emlékszem ringató karja melegére, ráncos mosolyára, rag…
2010. 08. 08.
Bíborszín subáját magához szorítja, Áttetsző fényeit rózsákkal borítja, Rejti végleteit kabátja zsebébe, Álmosan pislákol le a földi létre. Nyájasan simogatja meg a világot, Felhőire arany nyug…
