2010. 08. 08.
Gyilkos, nagy indulatok járnak ma, ilyen minden családnak fájdalma, mikor temetni kényszerül fiát. Zokogásba fúl az egész világ. Ma az indulatok szívbe tépnek, áldozata új a gyilkos kézn…
2010. 08. 08.
Bodros, huncut kutyaalak, Álmos, bús turulmadarak, Rongyolt szélű kis terítő... Ábrándos, szívet derítő! Nyári, vidám bárányfelhő Finom habját hozza szellő; Erdő, mező felett terem, Látja sze…
2010. 08. 08.
Kincsem, én mindenem neked adom, s leteszem magam melléd a padon, hogy megfogjam drága kezeidet, nézzem csillanó szép szemeidnek rajtam pásztázó tündéri fényét, s tőled örökbe csak egyet kérnék: …
2010. 08. 08.
Lázasan dobolnak a dolgos kezek, az arcra kín-izmok feszülnek fel, a láb mozgása lassú, reszketeg, az ideg is keményen rezdül bele. A hang néha ajkakon ragad, marad, mert ma még miénk az összes l…
2010. 08. 08.
Apró gyöngyvirágcsokor hófehéren szűzi kelengye a szent oltáron. Vonulok feléd lassan, kimérten, szemedben látom összes boldog álmom. Időnk végtelen, akár csak szerelmünk! Szeretet diadala szép s…
2010. 08. 08.
Hajthatatlan testem egy oltár helye, gyakran törve hullik szét az életért. Lakozik benne lelkem végtelenje, időben, térben ténfergő mételyként. Fekély, mely marja húsomat, s átkozza, élő oltárom …
2010. 08. 08.
A munka rabságában élünk, s alkalmasint a főnöktől félünk, mert ma munka nélkül veszélyes, így csendben hódolunk a szeszélynek. A főnök sok fajta lélek lehet: van szelíd, ki emberéért tehet, v…
2010. 08. 08.
Torzult arcokon harag, magány, borzalom virága a lomb. Igazság szele tarolva töri szerte élt elemekre, holt darabokra. Remény kél elhagyottan élő halottban, világtól f…
2010. 08. 08.
Kerékpárnak lenni jó, ha nincs télen magas hó, ha a nap meg nem süti, s ha az ember nem üli... de, ha már kicsit defektes, vagy a csapágy el-elmegy, vagy csak kicsit megkopott, de hála Isten ne…
2010. 07. 10.
Ragyog szeme. Megigézett, s erre nincs szó, se idézet, hogy elmondjam: Ő az élet! Ajka szögletén víg mosoly, a világ így nem oly komor, nevetéssel megorvosol. Hangja selymén nyugtot le…
2010. 07. 10.
Temetőben néma csöndben múlnak el a nappalok, ott nyugszanak örök álmot, kiket lelkük elhagyott. Nem fáj ott már élet gondja, ember helyén fejfa áll, sok-sok élő azt gondolja: "Nincs más itt, cs…
2010. 07. 10.
Ne féljetek még itt vagyok, testem csak mi elhagyott, lelkem csendben tovaszállt, nem is éreztem, nem is fájt! Egy pillanat műve lett, hogy az élet elveszett, hogy a cérna elszakadt, a t…
