2010. 02. 21.
Karjaidban álmok várnak, karjaimba téged zárlak. Szemed tiszta tükrében én, elveszek, mint a kósza fény. Csókba forr a lehelet, csak fogom a kezedet, s nem engedem el soha, te vagy a l…
2010. 02. 21.
A csalódáson túl, s a vágyakon innen, versenyt jár a világgal őrült szívem... Boldogságot remélne, s a jóért élne, ha gyarló létünkben működne a béke. A csalódáson túl új vágyak születnek, …
2010. 02. 21.
Fagytalan, bús földünk hóért eped. Melyik nap hozza el hozzá a telet? Mikor pihenhet mélyen a hó alatt, mikor álmodhat, s várhat új tavaszt? Mikor tanuljuk már meg, mi emberek, nem vagyunk…
2010. 02. 21.
Csendes csodák születését hozta el a hajnalom, Bíbor, fehér álmaimból ébredek most szabadon. Pillanatnyi boldogságom varázsa vesz körül, szívem, lelkem a mai nap csodájának örül. …
2010. 02. 21.
Egy emlék, ennyi lett csupán, néma hang szívem zord falán. Tüzesen égető, zokogó fájdalom, nyugtató már csak a sírhalom. Szemed vad tenger áramlása, gúnyt űzött belőlem villámlása. Hiába…
2010. 02. 21.
Minden lélegzet nehéz, s gyakran elfogy a levegő, oly ziláltan jön néha a lég, s keserű az emlékező. Most minden ily kesernyés, kétséges, komor tény; így lesz az ember szívében, de gyakran, tört lé…
2010. 02. 21.
A hétvége mámora múlik el nyomtalan, ha hétfőn vekker csörög untalan. Maradnál az ágyban reggeltől-estig, de az ilyen diákot hamar menesztik. Mászol ki az ágyból, nem szívesen teszed…
2010. 02. 21.
Pirulok, mert szívem oly hevesen dobog, szememben tűz ég, lelkemben vágy lobog. Ajkam ajkadon megpihen, s táncba kezd, kéjesen kar karon, éjjelünk vad álmot esd. Szép szemed smaragd fényt tündök…
2010. 02. 21.
Az élet olykor nagy gond, de mindig igazat mond... ha nem találod helyed, felrázza bolond fejed, ad egy pofont neked és megmutatja, hogy lehet tűz vagy ép jég, szíved súgja mit lépj, h…
2010. 02. 21.
A jóságos arcra gondok nyomnak barázdát, s mégis nagy örömmel látja el kis családját. Szerető szíve szüntelen hittel, hévvel dobog, benne sok akarat, s tetterő miattunk lobog! Látom fáradtságát,…
2010. 02. 21.
Hahotázó hódolattal bóklászik a szép remény, kergetőző álomkórban keresné már nyughelyét. Futó percek, tűnő idő képei mind arcba vág, emlékekben ott virít majd néhány gaz, s pár virág! …
2010. 02. 21.
Mit mondanál sorsod láttán, ha nem sajátod a látvány, ha nem érzed még egésznek, s magad a nagy útra késznek? Mit csinálnál életedből, eltemetett kényszeredből, ha túlságosan elemésztett…
